4.fejezet

4. fejezet
Aggódás

Teljesen ledermedtem. Váratlanul ért a helyzet. Sikítás és menekülés helyet, egy helyben álltam. Csak az emberek arcát néztem. Majdnem megnyugodtam, mikor láttam, hogy a többiek nincsenek ott, de akkor megláttam Sarah- t. Nem tudtam, hogy meghalt –e, vagy nem, de nem is gondolkodtam tovább, hanem odarohantam, miközben nem tudtam a könnyeim ellen harcolni.-  Sarah! Sarah! – kiabáltam ijedten és zokogva. Rángattam a kezét, de nem adott rá semmi választ. – Nem halhatsz meg. Hallod? - Nyúltam a telefonomért, de nem volt nálam.  „ Most mit csináljak?”Gyorsan a kijárat felé indultam, hogy minél előbb tudjak szólni valakinek, de hirtelen egy erős kéz szorította meg a vállamat, és hatalmas erővel a hátam mögötti falnak ütköztem. A férfi volt az, majd közeledni kezdett felém.-Mit akar? – kérdeztem ijedten. Nem válaszolt semmit sem, csak egyre jobban közeledett. Minél közelebb ért hozzám, annál gyorsabban vert a szívem.  Tudtam, ha menekülni próbálnék, ugyanez történne. Értelmetlen dolog lenne az egész.Mikor elém ért, pár másodpercig mozdulatlanul állt, majd leguggolt. Mosolyra húzta a száját, és nevetésbe kezdett.Nagyon mély, és ijesztő röhögés volt. Egy ideig így guggolt, majd lefagyott az arcáról a mosoly, és komoly lett. Lassan felemelte a kezét, és elfordította a fejemet. Nagyon gyorsan mozgott, és szempillantás alatt a nyakamnál volt az arca. Libabőrös lett a bőröm, mert éreztem a lélegzetét a bőrömön. Próbáltam eltolni magamtól, de fel sem tűnt neki. Féltem, de Sarah- ért is nagyon aggódtam. Ha meghal elveszítem a legjobb barátomat.

-NAGYON JÓ ILLATOD VAN!!!!