4.fejezet

4. fejezet
Aggódás

Teljesen ledermedtem. Váratlanul ért a helyzet. Sikítás és menekülés helyet, egy helyben álltam. Csak az emberek arcát néztem. Majdnem megnyugodtam, mikor láttam, hogy a többiek nincsenek ott, de akkor megláttam Sarah- t. Nem tudtam, hogy meghalt –e, vagy nem, de nem is gondolkodtam tovább, hanem odarohantam, miközben nem tudtam a könnyeim ellen harcolni.-  Sarah! Sarah! – kiabáltam ijedten és zokogva. Rángattam a kezét, de nem adott rá semmi választ. – Nem halhatsz meg. Hallod? - Nyúltam a telefonomért, de nem volt nálam.  „ Most mit csináljak?”Gyorsan a kijárat felé indultam, hogy minél előbb tudjak szólni valakinek, de hirtelen egy erős kéz szorította meg a vállamat, és hatalmas erővel a hátam mögötti falnak ütköztem. A férfi volt az, majd közeledni kezdett felém.-Mit akar? – kérdeztem ijedten. Nem válaszolt semmit sem, csak egyre jobban közeledett. Minél közelebb ért hozzám, annál gyorsabban vert a szívem.  Tudtam, ha menekülni próbálnék, ugyanez történne. Értelmetlen dolog lenne az egész.Mikor elém ért, pár másodpercig mozdulatlanul állt, majd leguggolt. Mosolyra húzta a száját, és nevetésbe kezdett.Nagyon mély, és ijesztő röhögés volt. Egy ideig így guggolt, majd lefagyott az arcáról a mosoly, és komoly lett. Lassan felemelte a kezét, és elfordította a fejemet. Nagyon gyorsan mozgott, és szempillantás alatt a nyakamnál volt az arca. Libabőrös lett a bőröm, mert éreztem a lélegzetét a bőrömön. Próbáltam eltolni magamtól, de fel sem tűnt neki. Féltem, de Sarah- ért is nagyon aggódtam. Ha meghal elveszítem a legjobb barátomat.

-NAGYON JÓ ILLATOD VAN!!!!

3. fejezet

3. fejezet

A hullák

Hamar eljött 10 óra, amikor Sarah átjött
- Rebecca megjött Sarah. – kiabálta anya a földszintről.
- Oké. Megyek már. – kiabáltam vissza, majd gyorsan odarohantam a bejárati ajtóhoz, ahol a legjobb barátnőm várt már rám.
- Szia.
- Hello. – mondtuk egymásnak, nagy mosollyal az arcunkon.
- Jössz? – kérdeztem tőle.
- Aha. – gyorsan elindultunk, és bementünk a szobámba. Mindketten leültünk egymással szemben az ágyra, törökülésbe.
- El kell mondanom valami szuper dolgot. – mondta hírtelen.
- Mi az? – kérdeztem vissza kíváncsian.
- Képzeld, van egy barátom. A múlt hónapban találkoztunk, és tegnap megvolt az első randink. – nagyon nagy örömmel mondta.
- Ez komoly? – ámuldoztam.

- Aha. Király nem?

- De nagyon.

- Neked is szerezned kéne egy srácot.

- Nekem egyenlőre nem kell. Jól megvagyok nélkülük is. Elég volt Matthew. - és ez igaz is. Nagyon szerettem őt, de ő végig csak játszott velem. De én hülye, csak akkor jöttem rá, mikor megláttam egy másik lánnyal. Rögtön másnap szakítottam vele. Azt játszotta, hogy nem tudja, hogy miért, ezért elmondtam neki. Mikor végighallgatott, nem akart szakítani. De a többi már nem érdekes. Az a baj, hogy teljesen félreismertem. Azt hittem, hogy rendes, de mint kiderült nem az.

- Ugyan már. Az már olyan régen volt. Ő egy idióta seggfej. Ideje túllépned rajta. Nem csak Matthew van a világon. Attól, hogy szakítottatok, nem jön el a világvége. Ugyanúgy folytatódik az élet.

- Oké. Majd ha eljön az ideje, akkor majd összejövök valakivel. De még nem.

- Rendben. De szerintem könnyebb lenne elfelejtened őt, ha találkozol valaki mással.

- Igen. Lehet, hogy igazad van.

- Ha akarod, bemutathatlak a barátjának Mark -nak. Kedves srác, és nem is néz ki rosszul. Most neki sincs barátnője. - mondta reménykedve. Egy kicsit gondolkodtam rajta, de ha ennyire akarja, akkor miért ne.

- Oké. De ha nem megy, akkor nem erőltetheted.

- Rendben. - mondta boldogan. - Akkor megbeszélek a többiekkel egy csoportos randit. Ja, és szólok Mark- nak, hogy jöjjön velünk ma este Daniel- lel. - nem mondta, hogy így hívják a barátját, de ebből rögtön arra következtettem. - Én most megyek, mert találkozóm van vele.

- Oké. - mindketten felálltunk az ágyról, és az ajtóhoz sétáltunk. Miután lementünk a lépcsőn, rögtön az ajtó felé vettük az irányt.

- Este találkozunk. Addig is boldog szülinapot. - mondta végül.

- Köszi. Akkor majd este.

- Majd korábban átjövök, mielőtt elmegyünk.

- Oké.

- Szia.

- Szia. - mondtuk egymásnak, majd kisétált az ajtón.

Nagyon hamar eltelt a nap. Alex -el megnéztük a filmeket. Neki nagyon tetszet, ugyanis imádja az ilyen filmeket.

Gyorsan eljött 6 óra, amikor Sarah átjött, hogy segítsen elkészülni.

- Ezt a ruhát vedd fel. Ez nagyon jól áll neked. Ezzel a nyaklánccal, karkötővel és fülbevalóval. Ezek nagyon jól illenek egymáshoz, és a te stílusodhoz is.

- De ez a ruha egy kicsit keveset takar, nem gondolod? - tiltakoztam, mikor felém nyújtotta a cuccokat.

- Nem. Ez pont eleget takar, hidd el nekem. - nyújtotta újra, hogy vegyem fel.

- Oké. - elvettem, és gyorsan felvettem a ruhát, amikor kiment a szobából.

- Nagyon jól áll. - mondta hirtelen, amikor bejött.

- Ebben nem fogok megfázni? - kérdeztem.

- Ne aggódj már. Mi van akkor, ha megfázol? Nem nagy probléma.

- Oké. De a te hibád lesz. - egymásra néztünk, majd egyszerre elkezdtünk nevetni, hogy a megfázáson vitázunk.

- Most csináljuk meg a sminkedet. - mondta Sarah mikor abbahagytuk a röhögést. - Milyen színeket szeretsz?

- A lilát, a feketét és a szürkét.

- Oké. Akkor összekombinálok egyet.

  Elővette a hozzávalókat, és hozzákezdett. Pár perccel utána megszólalt.

- Kész van. Szerintem nagyon jó lett. Nézd meg. - elém tartott egy tükröt, hogy meg tudjam nézni.

- Aha. Szuper lett. 

- Most viszont mennem kell, mert egy fél óra múlva indulunk, és még nekem is el kell készülnöm. De mielőtt elmennék, ki kell választanunk a cipőd. - kotorászni kezdett a cipőim közül, amiket együtt vettünk, végül egy feketét választott. - Ez jó lesz. - átnyújtotta. - Már nem fogok átjönni. Majd ott találkozunk.

- Oké. - egyszerre indultunk el, de végül Sarah ért le hamarabb.

- Akkor ott találkozunk. - mondtam, amikor leértünk.

- Igen. Szia.

- Szia.

 Kinyitotta az ajtót, és kiment.

   Az elmúlt fél órában nem csináltam semmi fontosat, csak Alex- el beszélgettem. Ő hamarabb elindult, mint én, mert még bement a barátnőjéhez.

Én utána egy negyed órával indultam el. Gyalog mentem, mert így is hamar odaértem. 10 perc alatt ott is voltam. Amikor közelebb értem nem volt semmilyen zaj. Semmit sem lehetett hallani. Olyan mintha senki sem lenne ott, viszont a villany égett. Gyorsítottam, hogy minél előbb megnézzem, hogy mi van bent. Amikor beértem a falakon piros foltok voltak, és a padlón hullák feküdtek. Hírtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Végignéztem az embereken, hogy kik fekszenek ott, és akkor láttam meg egy férfit, aki mozgott. Ugyanaz a férfi volt, akit a múltkor láttam az udvarunkon. Felém fordult és akkor láttam meg, hogy csupa vér az arca. Vajon ő végzett mindenkivel? És ki ő?

2. fejezet

2.fejezet
A fekete ruhás

Reggel később keltem a szokásosnál. A nap már ragyogott, és besütött az ablakon.  Hirtelen valaki kopogott az ajtón, majd lassan besétáltak. Anya, apa és Alexander volt az, tortával a kezükben. 

- Boldog születésnapot! – mondták egyszerre.  A bátyám arcán gúnyos mosoly volt, amely arról árulkodott, hogy valamiben sántikál.
- Köszönöm! – mondtam végül egy nagy mosollyal.
- Hozom az ajándékod. – mondta anya válaszként, majd apa letette a tortát az asztalra.
- Mi? Megbeszéltük, hogy nem vesztek semmit. – mondtam értetlenül. De anya, mintha nem halotta volna, kilépett az ajtón. Pár másodperc után végül apa szólalt meg.
- Ugyan már. Csak egyszer 16 éves az ember, és amúgy is Alex ötlete volt. – Alexander születésnapja óta nem láttam ilyen boldognak, és ettől én is az lettem. Jó volt ismét ilyennek látni őt.
- Jól van. – mondtam végül. Hírtelen anya lépett be, kezében egy becsomagolt ajándékkal.
- Itt is van. – átnyújtotta. Kíváncsian nézett rám, ezért nekiálltam kibontani. Meglepetten néztem, hogy 3 DVD volt benne. Az Alkonyat, az Újhold és a Napfogyatkozás.
- Nem kellett volna.
- Nem tetszik? Alexander azt mondta, hogy ez biztos tetszeni fog neked.
- De tetszik. – csak ennyit mondtam, mire anya szája mosolyra húzódott. Még sose láttam ezeket a filmeket. Mindenki arról beszél, hogy milyen jó. De én igazából nem vagyok oda az ilyenekért.
- Na, most megyünk, hogy fel tudj öltözni. – törte meg apa a nagy csendet. – elindultak az ajtó felé. De mielőtt Alexander kiért volna, gyorsan utána kiáltottam.
- Várj egy kicsit! – Visszanézett, majd pár másodper után, odasétált hozzám.
- Mi az? – kérdezte komoly arccal.
- Ugye nem tervezel semmit? – kérdeztem a kérdésére válaszolva.
- Attól függ, mire gondolsz. – mondta gúnyos mosollyal.
- Remélem nem terveztek bulit.
- Nem. Nyugi. Mondtad, hogy nem akarsz. De ma megyünk egy diszkóba. – Látta rajtam, hogy mondani akarok valamit, de mielőtt nekiálltam volna, gyorsan megszólalt.
- Nyugi. Csak a barátainkkal. Neked sem árt egy ki kiruccanás a szobádból. – és ebben igaza is volt. Mióta az igazi szüleim eltűntek, azóta nem voltam semmilyen közösségbe, kivéve a sulit, és amikor átjöttek Alex haverjai. Lehet, hogy itt lenne az idő kis kiruccanásra. Hátha sikerül elfelejteni a napot, ugyani eddig még nem sikerült. Az a baj, hogy nagyon hamar beleegyezek dolgokba.
- Rendben. De ha lemegy az este, egy szót sem akarok hallani semmilyen buliról sem. Oké?
- Oké, oké. Mondta boldog mosollyal az arcán, majd kiszaladt a szobából. Gyorsan felálltam, és a szekrényhez sétáltam. Kivettem a kedvenc ruhámat, egy fekete pántos felsőt, egy kék farmert és egy fehér pulóvert.  Tudom, hogy nem valami jó összeállítás, de ezek a kedvenceim. Nem tudtam, hogy mit csináljak a hajammal, ezért csak megfésültem, és csurkába kötöttem. Amikor végeztem, gyorsan leszaladtam a lépcsőn, és az ebédlőbe mentem. Mindenki az asztalnál ült, kivéve én. Gyorsan helyet foglaltam, és így már az egész család itt volt. Anya felállt, és kiment a reggeliért. Addig mi beszélgettünk.
- Mit tervezel mára? – kérdezte apa tőlem.
- Még nem tudom. Csak az esti programom van meg. – válaszoltam elgondolkodva.
- Ami nagyon király lesz. – fejezte be Alexander.
- Persze. – helyeseltem.
- Sarah telefonált, hogy tíz óra körül átjön hozzád beszélgetni. – apa végül témát váltott.
- Oké. Akkor van még egy programom. – mondtam boldogan. Hírtelen anya lépett be az ebédlőbe. A keze tele volt a reggelinkkel.
- Ó, had segítsek! – majdnem kiáltottam neki, amikor megláttam. Indultam volna, de akkor megszólalt.
- Nem, nem. Ma van a szülinapod.
- Oké. – és gyorsan visszaültem a többiekhez. Szívesen segítettem volna, de ha nem akarja. Mindenki elé letett egy tányért. Apa, anya és Alex ugyanolyat ettek, én viszont teljesen mást, ugyanis vegetáriánus vagyok. 
- Jó étvágyat! – mondtuk egyszerre, és mindenki nekiállt enni a sajátját. Én végeztem a leghamarabb.
- Most megyek fel. – mondtam, majd megfogtam a tányérokat, és bevittem a konyhába, ahol beraktam a mosogatóba. Mikor visszamentem, csak ennyit mondtam:
- Sziasztok!
- Szia! – mondták egyszerre. Felszaladtam a lépcsőn és bezártam magam után a szoba ajtaját. Leültem az ágyra, és azon gondolkodtam, hogy most mit csináljak. Nem jutott eszembe semmi. Kinéztem az ablakon, és ekkor vettem észre, hogy kint esik a hó. „ Most megmosdatom Alexet.” gondoltam magamba. Potyára próbálkozok, úgyse hagyja magát. De jó időtöltés, és addig is jól mulatunk. Kb. 10 cm hó állt kint. Ebben tényleg lehet játszani. Tavaly nem volt több 3cm-nél. Úgy látom, most bepótolja. Kirohantam a szobából, és bekopogtam Alex szobájába. Nem halottam semmit, ezért benéztem, de nem volt bent. Lementem a lépcsőn anyához.
- Nem tudod, hol van Alex? – kérdeztem tőle.
- Nem. Lehet, hogy kint van. – válaszolta.
- Oké megnézem. – nyúltam a kabátomért, és gyorsan felvettem. A kesztyűmet nem kerestem, mert tudtam, hogy a kabát zsebében van. Kirohantam az ajtón. Alex nem volt sehol. Előrébb sétáltam, hogy jobban körül tudjak nézni, ekkor hírtelen hátulról valaki fejbe dobott egy hógolyóval.
- Aú! – mondtam. Gyorsan megfordultam, és Alex állt pár méterrel előttem.
- Hé! – kiáltottam neki.
- Mi van?
Dobta a következőt, de nem talált, mert elhúzódtam előle. Lehajoltam, és gyorsan gyúrtam egy hógolyót. Nem figyelt, ezért eltalálta a hasát.
- Ezt visszakapod. - mondta gúnyosan.
Hírtelen egy férfit pillantottam meg Alex háta mögött 7 méterrel. Fekete hosszú kabát volt rajta, és egyenesen felém nézett. Megakadt a szemem, és nem bírtam megmozdulni. Pár másodpercig úgy álltam. Amikor elfordult, egy kicsit megszédültem. Ezt Alex észrevette, és gyorsan hátranézett.
- Mi van? – kérdezte egy kicsit félelemmel.
- Semmi. – vágtam rá. Nem akartam neki elmondani, mert úgyse hinne nekem.
  

1.fejezet

1.fejezet
Első naplóm

Kedves naplóm!
Rebecca Yorkie vagyok 13. éves. Sötét barna szemem, és hosszú fekete hajam van. Alexander Yorkie a bátyám, de nem édes testvérem. Tavaly fogadtak örökbe, mert a szüleim eltűntek. Hiába keresték őket nem kerültek elő, és még mindig hiányoznak. Emlékszem arra a napra, amikor elsőnek léptem át az iskola kapuját. Egy kicsit féltem. De nem akartam mutatni előttük, mert akkor aggódtak volna. Ezért úgy mentem be, mint aki rendszeresen oda jár.

Emlékszem, amikor ezt írtam a naplóm legelső lapjára, 13 évesen. Január 1- jén kaptam, a születésnapomon és pont azon a napon volt egy éve, hogy örökbe fogadtak . A naplomban az első oldalt rögtön tele írtam. Ez 2 évvel ezelőtt történt. Most 16 éves vagyok. A bátyám 2 évvel idősebb. Ő 1998. január 10- én született. Nemsokára jön a születésnapja, de előtte még az enyém lesz, Január 1-jén, azaz holnap. Remélem, senki sem készül ajándékkal, és remélem, hogy bulit sem rendeznek. Amúgy sem vagyok olyan bulizós típus. Da Alexander az, és hát ő tuti belemenne a buliba. Sarah –val már megegyezem, hogy nem lesz. Na, mindegy lesz, ami lesz.
Imádom nézni a csillagokat. Mint minden este, most is az ablak előtt ülök összekuporodva a széken, mint aki fázik. A karommal átfogtam a lábam. A kedvenc pizsamám volt rajtam, amit anyától kaptam a 14. születésnapomra. Azóta mindig ebbe alszok.
Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy már ennyi az idő. Gyorsan befeküdtem az ágyba. Próbáltam elaludni, és amíg nem sikerült, egyfolytában a holnap járt a fejemben. Olyan érzésem volt, hogy holnap valami szörnyű fog történni.