2. fejezet

2.fejezet
A fekete ruhás

Reggel később keltem a szokásosnál. A nap már ragyogott, és besütött az ablakon.  Hirtelen valaki kopogott az ajtón, majd lassan besétáltak. Anya, apa és Alexander volt az, tortával a kezükben. 

- Boldog születésnapot! – mondták egyszerre.  A bátyám arcán gúnyos mosoly volt, amely arról árulkodott, hogy valamiben sántikál.
- Köszönöm! – mondtam végül egy nagy mosollyal.
- Hozom az ajándékod. – mondta anya válaszként, majd apa letette a tortát az asztalra.
- Mi? Megbeszéltük, hogy nem vesztek semmit. – mondtam értetlenül. De anya, mintha nem halotta volna, kilépett az ajtón. Pár másodperc után végül apa szólalt meg.
- Ugyan már. Csak egyszer 16 éves az ember, és amúgy is Alex ötlete volt. – Alexander születésnapja óta nem láttam ilyen boldognak, és ettől én is az lettem. Jó volt ismét ilyennek látni őt.
- Jól van. – mondtam végül. Hírtelen anya lépett be, kezében egy becsomagolt ajándékkal.
- Itt is van. – átnyújtotta. Kíváncsian nézett rám, ezért nekiálltam kibontani. Meglepetten néztem, hogy 3 DVD volt benne. Az Alkonyat, az Újhold és a Napfogyatkozás.
- Nem kellett volna.
- Nem tetszik? Alexander azt mondta, hogy ez biztos tetszeni fog neked.
- De tetszik. – csak ennyit mondtam, mire anya szája mosolyra húzódott. Még sose láttam ezeket a filmeket. Mindenki arról beszél, hogy milyen jó. De én igazából nem vagyok oda az ilyenekért.
- Na, most megyünk, hogy fel tudj öltözni. – törte meg apa a nagy csendet. – elindultak az ajtó felé. De mielőtt Alexander kiért volna, gyorsan utána kiáltottam.
- Várj egy kicsit! – Visszanézett, majd pár másodper után, odasétált hozzám.
- Mi az? – kérdezte komoly arccal.
- Ugye nem tervezel semmit? – kérdeztem a kérdésére válaszolva.
- Attól függ, mire gondolsz. – mondta gúnyos mosollyal.
- Remélem nem terveztek bulit.
- Nem. Nyugi. Mondtad, hogy nem akarsz. De ma megyünk egy diszkóba. – Látta rajtam, hogy mondani akarok valamit, de mielőtt nekiálltam volna, gyorsan megszólalt.
- Nyugi. Csak a barátainkkal. Neked sem árt egy ki kiruccanás a szobádból. – és ebben igaza is volt. Mióta az igazi szüleim eltűntek, azóta nem voltam semmilyen közösségbe, kivéve a sulit, és amikor átjöttek Alex haverjai. Lehet, hogy itt lenne az idő kis kiruccanásra. Hátha sikerül elfelejteni a napot, ugyani eddig még nem sikerült. Az a baj, hogy nagyon hamar beleegyezek dolgokba.
- Rendben. De ha lemegy az este, egy szót sem akarok hallani semmilyen buliról sem. Oké?
- Oké, oké. Mondta boldog mosollyal az arcán, majd kiszaladt a szobából. Gyorsan felálltam, és a szekrényhez sétáltam. Kivettem a kedvenc ruhámat, egy fekete pántos felsőt, egy kék farmert és egy fehér pulóvert.  Tudom, hogy nem valami jó összeállítás, de ezek a kedvenceim. Nem tudtam, hogy mit csináljak a hajammal, ezért csak megfésültem, és csurkába kötöttem. Amikor végeztem, gyorsan leszaladtam a lépcsőn, és az ebédlőbe mentem. Mindenki az asztalnál ült, kivéve én. Gyorsan helyet foglaltam, és így már az egész család itt volt. Anya felállt, és kiment a reggeliért. Addig mi beszélgettünk.
- Mit tervezel mára? – kérdezte apa tőlem.
- Még nem tudom. Csak az esti programom van meg. – válaszoltam elgondolkodva.
- Ami nagyon király lesz. – fejezte be Alexander.
- Persze. – helyeseltem.
- Sarah telefonált, hogy tíz óra körül átjön hozzád beszélgetni. – apa végül témát váltott.
- Oké. Akkor van még egy programom. – mondtam boldogan. Hírtelen anya lépett be az ebédlőbe. A keze tele volt a reggelinkkel.
- Ó, had segítsek! – majdnem kiáltottam neki, amikor megláttam. Indultam volna, de akkor megszólalt.
- Nem, nem. Ma van a szülinapod.
- Oké. – és gyorsan visszaültem a többiekhez. Szívesen segítettem volna, de ha nem akarja. Mindenki elé letett egy tányért. Apa, anya és Alex ugyanolyat ettek, én viszont teljesen mást, ugyanis vegetáriánus vagyok. 
- Jó étvágyat! – mondtuk egyszerre, és mindenki nekiállt enni a sajátját. Én végeztem a leghamarabb.
- Most megyek fel. – mondtam, majd megfogtam a tányérokat, és bevittem a konyhába, ahol beraktam a mosogatóba. Mikor visszamentem, csak ennyit mondtam:
- Sziasztok!
- Szia! – mondták egyszerre. Felszaladtam a lépcsőn és bezártam magam után a szoba ajtaját. Leültem az ágyra, és azon gondolkodtam, hogy most mit csináljak. Nem jutott eszembe semmi. Kinéztem az ablakon, és ekkor vettem észre, hogy kint esik a hó. „ Most megmosdatom Alexet.” gondoltam magamba. Potyára próbálkozok, úgyse hagyja magát. De jó időtöltés, és addig is jól mulatunk. Kb. 10 cm hó állt kint. Ebben tényleg lehet játszani. Tavaly nem volt több 3cm-nél. Úgy látom, most bepótolja. Kirohantam a szobából, és bekopogtam Alex szobájába. Nem halottam semmit, ezért benéztem, de nem volt bent. Lementem a lépcsőn anyához.
- Nem tudod, hol van Alex? – kérdeztem tőle.
- Nem. Lehet, hogy kint van. – válaszolta.
- Oké megnézem. – nyúltam a kabátomért, és gyorsan felvettem. A kesztyűmet nem kerestem, mert tudtam, hogy a kabát zsebében van. Kirohantam az ajtón. Alex nem volt sehol. Előrébb sétáltam, hogy jobban körül tudjak nézni, ekkor hírtelen hátulról valaki fejbe dobott egy hógolyóval.
- Aú! – mondtam. Gyorsan megfordultam, és Alex állt pár méterrel előttem.
- Hé! – kiáltottam neki.
- Mi van?
Dobta a következőt, de nem talált, mert elhúzódtam előle. Lehajoltam, és gyorsan gyúrtam egy hógolyót. Nem figyelt, ezért eltalálta a hasát.
- Ezt visszakapod. - mondta gúnyosan.
Hírtelen egy férfit pillantottam meg Alex háta mögött 7 méterrel. Fekete hosszú kabát volt rajta, és egyenesen felém nézett. Megakadt a szemem, és nem bírtam megmozdulni. Pár másodpercig úgy álltam. Amikor elfordult, egy kicsit megszédültem. Ezt Alex észrevette, és gyorsan hátranézett.
- Mi van? – kérdezte egy kicsit félelemmel.
- Semmi. – vágtam rá. Nem akartam neki elmondani, mert úgyse hinne nekem.